Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Boldogság

A boldogság igaz természetünk, az Önvaló tulajdonsága. Azért vágyunk rá, mert emlékezünk erre. Megfeledkezve igaz természetünkről, kifelé fordulunk és elkezdjük keresni a világban, tárgyakban, kapcsolatokban. Azt hisszük, szükségünk van valamire, hogy boldogok legyünk. Meg  kell tapasztalnunk, hogy hol nem találjuk meg, hogy végül ott keressük, ahol valóban van. A boldogság keresése a legnagyobb hajtóerő az Önmagunkra ébredés folyamatában. Tulajdonképpen a boldogság hívja vissza önmagába az elkülönült ént. Néha, amikor elérünk, vagy megkapunk valamit, amire vágytunk, egy tárgy, személy, vagy élethelyzet formájában, átmeneti elégedettséget érzünk, amit gyakran összekeverünk a boldogsággal. De mivel az elme természete az, hogy folyamatosan ellenáll annak, ami van, és keresi azt, ami éppen nincs ott, hamar tova tűnik az elégedettsége. Sőt gyakran elkezdünk félni, a vélt boldogságunk forrásának elvesztésétől. Szerencsére az elme néha napján megfeledkezik magáról, ilyenkor a boldogság spontán jelenik meg. A boldogság állapotára egy dolog biztosan jellemző, az elme nincs ott.